| .... |
Karácsonyt Ünneplő Gyülekezet, Kedves Testvéreim!
Nem kérdeztek meg, amikor fogantattam, Szüleimet sem kérdezték meg az ő fogantatásukkor. Senkit sem kérdeztek meg, Kivéve azt az Egyet, És Ő igent mondott. (Kurt Marti)
Dióhéjba sűrítve erről szól a Karácsony: A Betlehemben „világra jött” Jézusban Isten igent mondott a mi veszendő, halálra ítélt életünkre. Senki nem szeret vesztes lenni. Ezért jó hír a Karácsony, mert győzelemről beszél, arról, hogy mindannyian tartozhatunk ahhoz a győzteshez, Aki szeretett minket és önmagát adta értünk. Nem hiába küzdünk és küszködünk tehát – tanulva sok nehéz leckét, tűrve csalódást és hordozva súlyos terheket – nem hiába, mert harcaink között Isten erőt és győzelmet ígért! Szétszakította az eget és eljött a Földre, hogy minden kétséget kizáró módon bizonyítsa emberszeretetét, hogy velünk legyen, és ne maradjunk elhagyatva: remény és jövő nélkül. Az emberré lett Isten tudja, milyen az emberi élet: múlandóságnak kitett, kiszolgáltatott, kísérthető. Tudja mit jelent éhezni, fázni, csalódni, félni a haláltól. Isten tehát ismer minket. Vajon azonban mi megismertük-e Őt igazi valójában? Különösen is aktuális kérdés ez ilyenkor Karácsonykor, amikor csodálkozva látjuk, hogy az egész világ Jézus Krisztus születésnapját ünnepli, csak éppen Jézus Krisztus nélkül. A kötelező kellékek, az énekszó, a fenyőfa, az ajándék mind jelen vannak, de mintha valami hiányozna sok ember otthonából. Mintha a lényeg hiányozna: Hit az Isten Egyszülött Fiában. Mert az a rongyos istálló jászlában kiszolgáltatva fekvő egyetlen élet különbözik mindannyiunktól – az Ő titka a magát mélységesen megalázó Isten. A „kis Jézuska” nem más, mint az az Úr Krisztus, akinek nevére egyszer minden térd meghajol. Miközben azonban azt tapasztaljuk, hogy Jézus Krisztus nem kell az emberiségnek, a másik oldalon mégis nagyon érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Mintha az emberek egyre inkább megtanulnának újra hinni. Hinni a szeretet hatalmában és erejében, mert bőrünkön érezzük, hogy a gyűlölet, a bosszú és ellenségeskedés gonosz szelleme miként okoz rettegést és félelmet szerte a világon. A baj csak az, hogy mi a szeretetet istenítjük, és nem Istent szeretjük. Mert lehet hinni és reménykedni benne, hogy maguktól is rendbe jöhetnek a dolgok, és erőfeszítéseink nyomán egyszer majd eljön a harmonikus, békés, szép új világ… Megszólalnak ezekben a napokban művészek, és elmondják, hogy a költészet, a muzsika, és az esztétika képes megszelídíteni a gonosz emberi természetet. Politikusok nyilatkoznak, és megosztják velünk álmaikat egy igazságosabb társadalomról, ahol a szegények szava ugyanannyit ér, mint a hatalmasoké, sőt nem is lesznek szegények, mert a szociális háló olyan erős lesz. És híres tudósok, orvosok, fizikusok veszik át a szót és hirdetik a közeli jövendőt, amelyben az atomenergia csak békés célokat szolgál, a technika meghosszabbítja az életet, és a gyógyászat eltörli a rákot, az AIDS-et, és minden rettegett betegséget a Föld színéről. Mi pedig hallgatjuk ezeket az optimista víziókat a tele-vízióban és hiszünk nekik, mert nagyon akarjuk, hogy igazuk legyen, hogy a holnap szebb legyen. De vajon kíváncsiak-e még az emberek arra, hogy a riportok és interjúk sorában mit mond, mit gondol a világ Teremtője az ünnepről? Hát persze hogy kíváncsiak… Kíváncsiak mindenre, ami kicsit is misztikus, „spirituális,” mágikus, vagy földön kívüli, természetfeletti. Ezért jó hírem van! Kapcsolatba lehet lépni a láthatatlan világgal, meg lehet ismerni Isten gondolatait. Ha valaki tudni akarja, hogy mit gondol Isten az emberről, és a teremtett világ jövőjéről, az megtudhatja, mert a nyomtatott és elektronikus médiákon túl létezik egy médium, egy közvetítő Isten és az emberek között, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Őt ünnepeljük, Aki nemcsak beszélt a szeretetről, hanem megtestesítette. Mert a szeretet mindig konkrét… És itt dől el az, hogy valaki keresztyén, Krisztushoz tartozó – vagy csak vallásos ember, aki hisz Istenben. Hogyan ismerheti bárki Istent, aki nem szereti Jézust, az Isten Egyszülött Fiát, Aki a láthatatlan Isten képe? Sehogy. Ezért nincs Isten-hit Krisztus-hit nélkül. Isten nem egy világ fölötti eszme, vagy fogalom, nem a filozófusok hipotézise, hanem Ő Atya – és ezzel mindent elmondtunk. Ő Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk, személyes Isten, aki úgy szerette ezt a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte. Lehet beszélni sok mindenről Karácsonykor, de ha nem hallottuk meg ezt az üzenetet, hogy Isten szereti az embert és meg akarja menteni a pusztulástól, akkor hiába a felhajtás, az ajándékozási láz, és minden optimizmus. Mert nem a jövőbe kell nekünk vetni a hitünket, hanem Jézus Krisztusba, Aki már a jelenünket meg akarja változtatni, újat akar velünk kezdeni már ma. Ha van valaki, akkor Ő az, Aki meg tudja tanítani ezt a világot a szeretetre, az áldozatvállalásra, és a megbocsátásra. (Dicsőségéről lemondott, halandó emberré lett, megalázta magát a kereszthalálig, és imádkozott azokért, akik kivégezték.) Mi, akik még szeretteinket sem tudjuk méltóképpen megbecsülni, ámulunk azon, aki meghalt ellenségeiért. Így lett közbenjáró, így hordozta el bűneink büntetését, hogy mi Isten előtt kedvesek lehessünk. Különleges, kitüntetett helyen lakunk ebben a világmindenségben: meglátogatott bolygó vagyunk, ahol Isten felverte sátorát közöttünk, mert velünk együtt képzeli el a holnapot. A felolvasott bibliai Igék üzenetét összefoglalva két kijelentést tehetünk teljes bizonyossággal: 1Aki hisz Jézusban, mint Megváltóban, az maga is Istentől született. 2Aki pedig Istentől született, annak győztes az élete. Először is azért, mert az Egyszülött Fiú egyben elsőszülött is. Követhetjük valamennyien a sorban és lehetünk Isten fiaivá és leányaivá – lehetünk Isten gyermekei. Ha a betlehemi gyermekben valaki felismeri az értünk emberekért és a mi üdvösségünkért mennyből alászálló Istent, akkor az maga is újjá születik, új élet kezdődik számára. Isten kérdez téged és engem 2006 Karácsonyán: Megfogant-e már szívedben a Szentlélektől való új élet, vagy csak a tested él 20, 40 vagy 60 éve? Ma már a tudomány is elismeri, hogy a hit gyógyít. Íme így gyógyíthatja a Jézus Krisztusba vetett hit a nem globális felmelegedés, hanem a szeretetlenség miatt globális lehűlés felé sodródó embervilágunkat azzal, hogy figyelmünket önmagunkról Istenre, embertársainkra, és a teremtett világra tereli. Bizony nagy szükségünk van erre a tudásra, a magunkról való megfeledkezés tudományára a győztes élethez. Mert a hit mértékegysége a másik ember! Aki szüntelenül csak a maga hasznát lesi, végül mindent elveszít, amiről azt gondolja, hogy az övé. Van még mit tanulnunk nekünk, akik olyan sok szomorú Karácsonyt okozunk önző, fogyasztói életmódunkkal Istennek és egymásnak. A mi szívünkben nemhogy az ellenségnek és idegennek, de sokszor még a testvérnek sincs hely, sőt olykor szülőért, házastársért vagy gyermekünkért is alig tudunk áldozatot hozni. A világ persze ellenünk dolgozik, és egyre kínálja az önkényeztetés kellékeit, a hűtlenség gyönyöreit, az Isten nélküli élet lehetetlen lehetőségét. Ezzel az Istenellenes megromlott világgal van a mi harcunk, nem az Isten által teremtett szépséges kozmosszal. És háromféle ember létezik: 1Van aki jól érzi magát a terroristák, gyűlölködők és haszontalanul élők sötét világában, és nem kér a karácsonyi gyertyák lángjából, az Isten szeretetét hirdető Krisztus világosságából. 2Aztán vannak, akik nem érzik jól magukat ebben a korrupt és hazug, Istentelen-embertelen világban, ezért menekülni próbálnak mámorba vagy álom-világba, utópiákba. 3És vannak az Isten országának állampolgárai, akik a legnehezebben már túl vannak, legyőzték önmagukat, és ezért bátran harcolnak a gonosz minden megnyilvánulása ellen – és hit által győzelmet is aratnak. Tudják, hogy van egy jobb világ, de nem a másik világban élnek, hanem ebben a világban, csak másokért. Mert a szeretet nem utópia, hanem itt és most akar változást. Karácsony van. Isten adja, hogy Jézus Krisztus születésnapja mindannyiunk születésnapja lehessen, és kicsik-nagyok együtt hirdethessük a világosság győzelmét a sötétség felett. „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?”
Ámen |
... |
Vissza
az előző oldalra