| .... |
Ünneplő Gyülekezet, Kedves Testvéreim!
Akik eljöttünk Húsvét délelőttjén a templomba, szeretünk ünnepelni. Minden nyomorúság ellenére szeretjük ezt az életet, és szeretjük Istent, aki bennünket is megajándékozott a földi és az örök élet ajándékával. Ne vegyük hát természetesnek, ha ünnepelhetünk! A költő Kosztolányi egyik jól ismert versében tesz egy vallomást, hogy sok évtized után őt is egy hajnali élmény döbbentette rá, hogy mennyi csoda vesz körül bennünket naponként, hogy vendégek vagyunk ezen a világon, egy hatalmas Úr meghívottjai. A költő egy pillanatra megáll a hajnali fényben és elcsendesedik, hogy megköszönje az életet. Így teszünk most mi is mindannyian, amikor közösen adunk hálát Istennek ezen az istentiszteleten azért a húsvéti hajnalért, ott a jeruzsálemi temetőben, amely megváltoztatta a történelem folyását, és kétezer éve életet és reménységet ad a világnak. Az elmúlt héten kint jártam az Arlington-temetőben. Egészen megdöbbentő volt látni a sírok megszámlálhatatlan sokaságát. Arra gondoltam közben, hogy milyen sötét és vigasztalan is lenne az emberi élet, ha nem lett volna Húsvét, ha az Evangéliumok a nagyszombati eseményekkel, Jézus temetésével fejeződnének be… Eszembe jutott Pál apostol, aki ezt mondja: „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is … Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk … Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül!” Micsoda váratlan fordulat, hogy az a Jézus, aki meghalt és eltemettetett – íme él! „Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szive / De harmadnapra legyőzte a halált, et resurrexit tertia die.” Jézus él, ezért ünnepelünk. Ezért búcsúzhatunk szeretteinktől, és egykor majd a földi élettől a boldog feltámadás reménye alatt, ezért lehetünk biztosak, hogy éjre nappal, télre tavasz jön. Nem véletlen, hogy az első keresztyének így köszöntötték egymást: Örüljetek! Legyen ez a legfontosabb üzenete ennek az ünnepnek: Örüljetek, Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Örüljetek akkor is, ha látszólag nem sok ok van az örömre. Akkor is, ha távoli híreket hallunk készülődő háborúkról, katasztrófákról, ismeretlen járványokról, akkor is, ha már Amerikában is egyre nehezebb az álmokat megvalósítani, még akkor is, ha politikai nézeteltérések osztják ketté magyar nemzetünket. A mi népünknek is olyan igaz keresztyénekre van szüksége, akiknek száján nem panasz és siránkozás és káromlás hangzik, de a bajban és nyomorúságban is tudnak reménykedni, másokat vigasztalni, és jó cselekedetekkel elől járni, példát mutatni. Húsvét nem azt jelenti, hogy minden rendben van ezen a világon, azt jelenti, hogy a világ több, mint aminek látszik. Hogy a dolgok mögött van egy mélyebb összefüggés, Isten szabadító tette az emberért, ezért nem egyedül kell megbirkózni az élettel, hanem lehet a győztes Krisztushoz tartozni. Krisztus feltámadt – micsoda fényes üzenet! A Feltámadás ünnepe úgy eleveníti meg lelkünket, mint a tavaszi nap sugarai az élettelen természetet. Húsvétra szükségünk van, hogy élni tudjunk. Amint a feltámadás napja, a vasárnap hétről hétre új erő forrása a keresztyén világnak, úgy erősíti meg koncentrált módon Húsvét ünnepe az embert abban, hogy az életnek értelme van. Nem hiábavaló a hitünk, nem hiábavaló a munkánk. Lássunk egy példát, Jézus feltámadása hogyan képes megváltoztatni emberi életeket. A tanítványok munkája hiábavaló volt. Dolgoztak egész éjszaka, de a szaktudás, a tapasztalat kevésnek bizonyult, nem lesz mit tenni a család asztalára. Csalódottak. És nem csak az eredménytelen halászatról van szó a Genezáret-tavon. Az életük tengerét borítja a sötét éjszaka. Az igazi csalódás nagypénteken érte őket, azóta minden kilátástalan. Aki látta Mel Gibson filmjét a Passióról, az el tudja képzelni, hogy Jézus kivégzése megbotránkoztató lehetett. A tanítványokban összedőlt a világ, minden reményük szertefoszlott. Kiderült, hogy ez a világ nem az ő otthonuk, kiszámíthatatlan és nem biztonságos, bekövetkezhet bármilyen tragédia. Ebben a feszültségben él a mai ember. Kozmikus és globális természeti katasztrófák árnyékában, kiszolgáltatva terroristák és katonai, politikai vezetők játékának. Úgy él az emberiség, mintha az Isten halott lenne, mintha a Golgotával az istenkérdés be lenne fejezve. A tanítványok csak nagypéntekről tudnak. Ha volt életüknek napos oldala, annak mindörökre búcsút inthetnek, minden érték megkérdőjeleződött. Megkísérlik az életet a maga kilátástalanságában elviselni, lemondanak a jövőről és átadják magukat a múlt fájdalmának. Hamar rádöbbennek azonban, hogy fásult közönnyel, kiégetten és üresen nem tudnak élni. Szükségük van célra, értelmet kell adniuk hátralévő napjaiknak. Péter az ötletgazda, úgy dönt, tengerre száll. Társai követik őt. Menjünk halászni! Ez azonban a kétségbeesés megoldása. Milyen sokszor próbáljuk így összehalászni egzisztenciánkat abból, ami éppen horogra akad. Az igazságról már régen lemondtunk, ezért merítünk innen is onnan is. Lehet keleti filozófia, horoszkóp, UFO-vallás, babona vagy szenzációs új kinyilatkoztatás, mindegy, hátha segít egy kicsit. Ez a gondolkodás nagyon is jól megfelel a kor közérzetének. Kizárólag a pillanatnyi szükségletekre van tekintettel, s ha megoldást nem kínál, legalább jelentsen élvezetet vagy segítsen felejteni. Próbálunk összeállítani egy kényes ízlésünknek megfelelő menüt, mely éhségünket csillapítja. Mint a céltalanul bolyongó emberek a Safeway-ben, akik a puszta vásárlásban keresnek elfoglaltságot. Egy palack lelki vigasz, micsoda aromája van. Az egyházi kínálatból néhány bonbon szép ceremóniákkal, hogy ünnepi külsőt biztosítson a családi eseményeknek. A hitigazságokból csak annyit, amennyi közvetlenül hihetőnek tűnik és szépen van csomagolva. És az egzotikus osztályról egy kis meditációs ínyencség is belefér a kosárba. Így fáradunk el, hányódva a tengeren, anélkül, hogy fognánk valamit, amivel jóllakhatnánk és megelégednénk. Menjünk halászni. Ilyen nagy ötleteink vannak, hogy megmentsük életünket a közönytől vagy a kétségbeeséstől. Az akció azonban nem megoldás. Ezt a világot csak a passió, Jézus ártatlan szenvedése gyógyíthatja meg. Nem kell az önmegváltással kísérletezni mindhiába, mert már minden Elvégeztetett! A holtvágányról Húsvét hoz vissza minket az életbe. Krisztus feltámadt, az éjszaka elmúlt, nem kell sötétben tapogatózni. A Golgota nem a vég, az utolsó szó az Istené, és ez az Élet szava. A szeretet erősebb, mint a halál. Jézus él és vár bennünket a parton. A parton, amikor saját fejünk után evezünk a mélybe, amikor zavarosban próbálunk halászni, amikor belefáradunk a szánalmas küszködésbe. És vár a másik parton, mely számunkra idegen, de Ő meg fog ismerni minket. A Tibériás-tenger partja ideális helyszín a találkozáshoz. Egyszer már történt itt csodálatos esemény. Jézus arra kérte övéit, hogy öt kenyeret és két halat osszanak ki ötezer embernek. Nem volt értelme, de hozzákezdtek – és mindenkinek jutott, jóllaktak, sőt maradt még tizenkét kosárral. Ez az emlék most kínos lehetett a tanítványok számára, mert eszükbe kellett jusson az Úr szava, amit akkor mondott: Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert Őt pecsétjével igazolta az Isten (6,27). Jézus nem kéri számon a feledékenységüket, sem azt, hogy hátat fordítottak neki és visszatértek korábbi életükhöz. Segít nekik ismét, hogy legyen eledelük. Nem kér lehetetlent, csak engedelmességet, mint amikor a kenyeret osztották. Kivetik a hálót akkor, amikor már nem lehet halat fogni, a part közelében, ahol kár a fáradságért. Még mindig nem tudják kire hallgatnak, de a nagy zsákmány minden kétséget eloszlat. Az ő számukra nincsenek többé gyötrő kérdések. Tudják kihez tartoznak és mi a dolguk. Mert egy bizonytalan, homályos jóságos istenbe vetett hit az égvilágon semmire sem kötelez. De nem így a Feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit: „Ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt!” Nagyon sok templomba járó ember is harcol ugyanezekkel a kétségekkel. Nagyszombatig minden érthető, a betlehemi jászol, a szép tanítások, és a golgotai gyötrelmes kínhalál. A Feltámadás azonban problémás. Mi van, ha az archeológusok megtalálják valahol Jézus testét? Mi van, ha az egyház meghamisította a Bibliát? Akkor is, ma is sok kérdése volt az embereknek húsvét napjaiban. Kedves testvérek, hadd mondjam, hogy ez rendjén is van így, mert a Feltámadásról lehet vitatkozni. A Feltámadottal azonban nem… A Húsvét megértésének titka a Jézus Krisztussal való személyes találkozás! Húsvét az Atya válasza a Fiú áldozatára, a megbékélés jele. Az élő Jézus közösségébe hív, terített asztallal vár. Megtöri a kenyeret, amint teste megtöretett, hogy életet adjon a világnak. Önmagát osztja szét, hogy benne eggyé legyünk, testvérek vele és egymással. Húsvét alternatívát kínál. Amint az emberiség egységes a bűn elkövetésében és a bűntudat érzésében, úgy lehet egységes a bűnbocsánat megtapasztalásában. A tanítványok életének tehát újra értelme van. Isten bevonja őket üdvözítő tervébe, feladatot bíz rájuk és megáldja munkájukat. Ezután emberekhez szól a küldetésük: Hirdetik a halál felett győztes Szabadítót, aki az ő életüket már egyenesbe hozta. Mögöttük áll az anyaszentegyház, az a roppant erejű szociális háló, amely szakadozik bár a sokféleség miatt, de el mégsem szakad, mert nem érdekek tartják össze, hanem a Húsvétkor megnyilvánult eljövendő új világ erői. Az eljövendő új világé, amelyről tudjuk, hogy nincs benne halál és éjszaka sem. Isten a világosság Istene. A teremtés azzal kezdődött, hogy Isten szólt: Legyen világosság! Húsvét fényei arról tesznek bizonyossá, hogy nem a sötétségé az utolsó szó – ezért itt az ideje az álomból felébredni. Ha Krisztus halála harmadnapján minket is vádolnak a fények, mert úgy érezzük, hogy sötétségben járunk, és túl sokat fáradozunk hiábavaló dolgokért, Húsvét óta tudnunk kell, hogy van egy „hely” ezen a kihűlt világon, ahol mindig lobog a tűz, és mindig friss a kenyér: a feltámadott Jézus Krisztus közelében.
Ámen |
Vissza
az előző oldalra