| .... |
Bagdy Zoltán megemlékezése
Lelkészünket gyászolja ez a gyülekezet. Bertalan Imrét gyászoljuk, rá emlékezünk, tőle búcsúzunk. De ami ennél fontosabb: Bertalan Imre hosszú, tartalommal teli életét ünnepeljük, hihetetlenül gazdag életművét magasztaljuk. Olyan életmű ez, ami több mint hatvan éven keresztül embereket szolgált, főleg amerikai magyarokat. Több generációnak hirdette Isten igéjét, hangját az otthoni magyarok is hallottak a rádión, Amerika Hangján, a kommunizmus legsötétebb évei alatt. A hatvan évből huszonötöt velünk töltött, -- itt, mint ennek a közösségnek vezetője. Vezetőnk volt, tanítónk, barátunk. Velünk volt örömben és gyászban, nehéz döntések és elhatározások előtt és utána, ami szinten nagyon fontos. Több időt töltött Amerikában, mint Magyarországon, de vasárnaponként jó szabolcsi magyarsággal, ízes nyelven hirdette az igét, itt Washingtonban. Nagyon szerette ezt a gyülekezetet. Nem a téglákat, a falakat, az épületet, hanem a gyülekezet tagjait, azokat, akik havonta egyszer hűségesen jöttek, hogy anyanyelvükön hallgassak meg a Krisztusi tanítást. Nagyon fontosnak tartotta, hogy itt, az amerikai főváros közepén legyen egy magyar református templom, legyen igehirdetés magyarul, magyar zsoltárokkal. A gyerekeket is szerette, a cserkeszeket, a vasárnapi iskolásokat, azokat akik magyarul konfirmáltak minden év Pünkösdjén. Konyhanyelvi magyarul, de mégis magyarul, ami mindig megható. Itt is, és előző gyülekezeteiben is, a fiatal magyarok több generációját tanította, készítette elő a konfirmációra, és arra, hogy hogy kell felkészülni a jövőre, az élet megpróbáltatásaira. Érdekelte, izgatta a jövő, a magyar amerikai jövő és annak minősége. Alkotó lelkületű ember volt, mint szervező, mint buzdító, mint szónok, mint író. Tele volt anekdotákkal, viccekkel, humoros szójátékokkal, és mikor ezeket hallgattuk, tudtuk, hogy nem máshol olvasta ezeket, hanem személyesen élte át. Az utóbbi években az anekdoták egy része az unokákról szolt, az ő meglátásaikról, magyar szóhasználatukról, arról a bölcsességről, amit csak egy gyerek tud kifejezni. Utolsó könyvének címe az volt, “Ott ülék…ő közöttük…” Ennek a gyülekezetnek tagjairól is ír a könyvben; nemrégen, 2005 november végen rendeztünk szerzői estet erről. Számunkra az a nagy szerencse, hogy 25 éven keresztül ő volt az, aki közöttünk ült. Köszönjük, Imre Bácsi, az áldozatokat, a szeretet, azt a sok jót amit az egyházért és az egyház nevében cselekedtél, alkottál. Hagyatékodnak azt tartjuk, hogy ez a közösség továbbra is fennmarad, folytatjuk a megkezdett munkát, és megőrizzük a minőséget. Sok éven keresztül te voltál a példakép, követendő példakép leszel az itt maradóknak a jövőben is. Osztozunk a család gyászában, mert mi is a család tagjainak tartjuk magunkat. Bertalan Nagytiszteletes úr 3 gyereket és 9 unokát nevelt fel, de azon túl többszáz, több ezer gyülekezeti gyerekei gyászoljak, itt Washingtonban, New York-ban, New Jersey-ben, szerte Magyar-Amerikában, Magyarországon. Aki ennyi lelket érintett meg, az mindig közöttünk marad, emlékétől a halál sem választ el. Isten áldását kérjük a gyászoló családra!
|
Vissza
az előző oldalra